Új étel költözött a heti menübe. Anna, Peti és Gergő az egyik mesében (amikor Anyának, aki egyébként a tökéletesség mintapéldája, elege lesz, és lila fejjel üvölt a gyerekeivel) mákos gubát vacsoráznak, nosza, csináljunk mi is. Olyannyira kedvére volt a gyerekeknek, hogy este Réka, amikor már azt hittem, hogy rég alszik, egyszer csak - hangtalanul osonva, ezáltal halálra rémisztve - megállt előttem fél9 tájban, hogy ugye maradt még guba, hogy holnap ehessen még. Ezen agyalt vagy 20 percig, és vállalta az esetleges dörgedelmeimet is (a mesebeli Anya lila fejére kell gondolni), de muszáj volt megtudnia. Volt még guba, és meg is ette reggelire.
A mákos guba egyébként nekem a gyerekkorom szentestéit idézi. Vagyis az ebédeket. A hagymavágás, halpucolás, takarítás, tésztagyúrás között anyukám összedobta a mákos gubát, és megettük. Semmikor máskor nem ettünk, karácsonyi étel volt. Azóta is, felnőttként is kiköveteltük mindig. Ahogy beköszöntött a rendszerváltás, és mindenki csak sóskiflit árult, rendes kiflit nem lehetett kapni, némi nehézségbe ütközött a guba, mert le kellett kapargatni a sókat és a köménymagokat, de akkor sem adtuk fel. Mostanra már újra divat a rendes kifli, sőt, direkt guba-rudat is lehet kapni, így aztán határok nélkül lehet készíteni a mákos gubát.
Már megint túl sok szót vesztegettem egy rendkívül egyszerű és gyors ételre, íme hát a recept - fejenként két kifli az adag, ez egy 4 személyes recept:
8 kifli, 2-3 evőkanál méz, 15 deka darált mák (2kanál cukorral összedarálva, vagy ha cukor nélkül van darálva, akkor plusz egy kanál méz majd a tejbe), a kifli szikkadtsága alapján 5-6dl tej, vaníliáscukor, reszelt citromhéj (ez utóbbi kettő elhagyható, de finomabb tőle)
Legjobb a szikkadt, de nem száraz kifli, tehát nem a friss, mert a friss kifli hajlamos szétázni. Azért úgy is meg lehet enni. Szóval a tejet odatesszük melegedni, kiflit felkarikázzuk, rászórjuk a 15 dkg mákot és a reszelt citromhéjat. Mikor a tej már majdnem forr, beletesszük a mézet, vaníliás cukrot, a kiflikarikákat pedig leöntjük az édes forró tejjel, hogy a mák le legyen forrázva, és átforgatjuk. Már így is ehető, de ha ezután még beleterítjük egy kivajazott tepsibe, betesszük a sütőbe középmeleg sütőbe és 15 percet sütjük, még sokkal finomabb lesz. Az édesebb szájúak még a tepsiben csurgathatnak a tetejére még egy kis mézet. Ugye, hogy rém egyszerű? És rá lehet fogni, hogy egészséges, hiszen a méz egészségesebb a cukornál, a mák pedig téééényleg egészséges, tele van pl. vassal.
Én tegnap pont elfelejtettem betenni a mézet a tejbe. Jó csúnyákat mondtam magamra, de végül rácsurgattam a tepsiben, és kicsit megforgattam, amitől odaégett ugyan, mert felszedte a vajat az aljáról, de finomnak nagyon finom lett :)
Jó étvágyat!
