Sok nevű étel. Gyerekkoromban meg voltam róla győződve, hogy ez darázstészta. Bár nem jöttem rá, hogy mitől darázs, és már komoly felnőtt voltam, legalábbis annak képzeltem magam, mikor először vettem grízt, és kiderült, hogy a polgári neve ennek a dolognak búzadara. Ettől megvilágosodtam, hogy amitől darázs, az darás, mivel ami rajta van az gríz, vagyis búzadara. A mi háztartásunkban ugyanis csak tejbegríz volt, nem tejbedara. A dara az a kiscsibéknek ment, és kukoricából volt. És a grízből sem fogyott sok, valahogy sosem kellett venni.
Nos ennyi történelmet meg sem érdemel ez a rendkívül egyszerű tésztaétel, de azért mégis belemegyek még jobban, mert még felnőttebb felnőtt voltam, mire csináltam. Mivel otthon anyukám sosem főzött darázstésztát, azt hittem, rettenetesen bonyolult étel. Aztán kaptam egy szakácskönyvet anyósom anyósától (nagyon szeretem, mert hagyományos hozzávalókból hagyományos ételek vannak benne, Verő Juli: Hónapok, napok, ételek a címe), és ott ráleltem A TITOKRA.
Szóval 1-2 evőkanál olajon egy csipet sóval meg kell pirítani 10 dkg búzadarát, és másfél deci FORRÁSBAN LEVŐ, de legalábbis egy perce még forrásban levő vízzel felönteni, úgy, hogy ne égessük meg közben a felcsapó gőzzel a kezünket. (pl edényfogó kesztyűt kell húzni rá) Villámgyorsan megkeverni, elzárni, és 5-7 percig fedővel lefedve hagyni. Utána összekeverni a sós vízben kifőtt tésztával. Negyed kiló száraztésztához való a fenti mennyiség. Porcukorral, lekvárral, befőttel, savanyúsággal lehet enni, kinek mi az ízlése. Nálunk cukrostészta néven fut jelenleg...
Ugye, hogy milyen egyszerű? Ráadásul olcsó, gyors, és csak egy gyereket ismerek, aki nem szereti, de az nem eszik mást, csak milánóit meg parízeres kenyeret. Még a palacsintát is utálja.